Cím: 31 Minutes To Take Off
Kiadás Dátuma: 2010. augusztus 10.
Runtime: 37:57
Stílus: elektropop, szintipop, dance-pop, R’n’B
Magyarországi megjelenés: 2010. augusztus 13. (Sony Music)

A 22 éves Mike Posner 2010 nyarán robbant be a zenei köztudatba „Coller Than Me” című számával, mely a 6. helyig jutott az amerikai Billboard Hot 100-as listájában. Következő kislemeze, a „Please Don’t Go” volt, mely szeptemberben jelent meg és a 9. helyig jutott szintén ezen a toplistán. Albuma a „31 Minutes To Take Off” címet kapta, mely a legtöbb kritikusnál közepes értékelést kapott (The New York Times – 30, Boston Globe – 50, Slant Magazine – 50, Rolling Stone – 50, Metacritic – 58, The Onion A.V. Club – 58, All Music Guide – 70, Billboard.com – 75). Bemutatkozó kislemeze, bevallom első hallgatásra nem jött be, de egyre többet hallottam, aztán megkedveltem, ezért is gondoltam, hogy meghallgatom albumát és élményeimet megosztom veletek, természetesen a szokásos stílusban.

Dallista:

1. 31 Minutes To Take Off
Az album címadó „dala” 53 másodperces, egy lassú intró, melyhez különösebb hozzáfűznivalóm nincs.

10/-

2. Bow Chicka Wow Wow
Bevallom meglepett, hogy az első dal lassú, és kissé R’n’B-s dal, mindenesetre semmi baj nincs vele, egy tök átlagos dal, mely nem is emelkedik ki de nem is marad el napjaink zenéjéből.

10/7,5

3. Please Don’t Go
Az album második kislemeze, a harmadik dal, mely már tempósabb és inkább Labrinth dalához tudnám hasonlítani. Nekem tetszik, igaz ez már koránt sem R’n’B, hanem elektropop, szintipop és dance-pop kategóriába tartozik, de hallgatható és jó kis nóta.

10/9,5

4. Coller Than Me
Az album első kislemeze, melyről, már fentebb is szóltam. Ez még az előzőnél is gyorsabb, pörgősebb dal. Szintén az előző dal zenei stílusához tartozik. Nagy véleményt nem fűznék hozzá, mivel nekem tetszik ez a szám és teljesen beleillik a manapság olyan divatos dance számok közé.

10/9,8

5. Déjà Vu
A Boyz II Mennel készült ez a dal, mellyen érezhető az R’n’B vonás. Ez is eléggé ritmusos dal, de szerintem gyengébb az előzektől, nekem ez egy kicsit „langyos”.

10/6

6. Do U Wanna
Szintén maradunk az előző stílusnál, s ez a dal nem csak stílusban, hanem tempóban is hasonlít elődjéhez. Véleményem erről a dalról is ugyanaz, mint az 5. dalról, de ez nekem egy kicsit jobban tetszik.

10/6,5

7. Cheated
Itt tértünk vissza a „Please Don’t Go” és a „Coller Than Me” stílusához. Szerintem az említett két dal jobb, mint a szóban forgó dal, szóval nekem semmivel sem nyújt többet, mint az előzőek, olyan, mint ha folyamatosan ugyanazt a dalt hallgatnám.

10/6

8. Gone In September
Ez egy lassabb dal, de nekem ez eléggé tetszik, és más stílusúnak érzem, mint az előzőeket, ez egy szintipop dal, de nekem bejön :D. És már túl vagyunk az album felén …

10/8,7

9. Save Your Goodbye
Szintén lassabb dalokkal megyünk tovább, melyek szintipop balladák jegyeit viseli magán. Nem rossz dal, de valami hiányzik, úgy érzem és ezt a valami, csak néhány esetben érzem úgy, hogy megvan.

10/6,5

10. Synthesizer
Nem tudok a dalról mit írni, mert ugyanolyan, mint ez előző.

10/6

11. Delta 1406
Az album utolsó előtti dala, ha az angol, illetve magyar bónuszdalt nem számítjuk hozzá. Szintén egy lassú dal, mely semmi újat nem tud mutatni, nem tudom, valahogy azt érzem, hogy repeatre van állítva a lejátszóm, meg is néztem, de nem sajnos ennyire egysíkú és laposak ezek a dalok.

10/5,5

12. Falling
Végre mondhatnám elértem az utolsó dalhoz, ám mégsem mondhatnám, hogy olyan hosszú lett volna az album, de ennyi szerintem éppen elég volt belőle. Szintén egy lassú dal, de ezt már meg sem említem, hiszen különbséget nem lehet tenni az elmúlt 4 dal között, mégis ez egy kicsit, ezzel a kis biciklicsengő hanggal is jobb, mint az előzőek :D

10/6,8

Azt kell mondanom, hogy itt az összegzés részben két dolgot kell megcáfolnom. Az első, hogy Mike Posner nem Justin Timberlake utódja, szerintem és még egyszer mondom szerintem, egy lapon sem említhető a két énekes, de ez saját vélemény. A második, hogy egyet kell értenem a többi kritikussal akik, idézem azt mondták, hogy nem új sem friss a mai zenepiacon ez az album. A dalok nagy része ugyan olyan és csak egy-két dal van, ami kiemelkedik, ezek pedig szám szerint a következők, 2, 3, 4 és a 8. dal. Ez akárhogy is számolom csak négy dal a 12 számos albumról, kicsit lesújtó arány. De hogy mondjak valami pozitívat nincs rossz hangja a srácnak, és ha egy kis kreativitást és jó dalokat kap, akkor szerintem még hallani fogunk róla. Még egy pozitívum legalább nem hosszú az album, de kíváncsi leszek a következő albumára, ha lesz. Véleményeiteket várom továbbra is.