Azt hiszem, hogy Jesie J nevét senkinek sem kell bemutatnom. Debütáló albuma az egyike a kritikusok és a közönség által várt albumoknak 2011-ben. Személy szerint is nagyon kíváncsi vagyok az angol Nicki Minaj albumára. Hiszen eddig megjelent két kislemeze a Do It Like A Dude és a Price Tag több hétig trónolt a slágerlisták első helyén. Az album 2011. február 25-én jelent meg, tehát egészen friss, így nem nagyon tudok külföldi kritikai megjegyzésekkel szolgálni.

Nem is húzom, tovább a szót következzék akkor maga az albumelemzés/ajánló/kritika, kinek hogy tetszik. :-)

1. Price Tag featuring B.o.B (03:42)

Az első dal az a dal, ami miatt megkedveltem az énekesnőt, hiszen Do It Like A Dude című első kislemeze nem nagyon tetszett, persze később megkedveltem. Ennek a dalnak fantasztikusak az élő fellépései ezért lejjebb be is linkeltem egyet nektek. Nagyon jó ritmusos dal, de szerintem nem is kell bemutatnom senkinek. :-D

10/10

2. Nobody’s Perfect (04:19)

Egy hasonló jó kis dallal folytatódik az album. Nagyon jó, ahogy az R&B és a pop-rock stílus keveredik ebben a dalban is. Nagyon tetszik a dal, erőteljes és Jessie nagyon jól játszik a hangjával. Eddig nincs semmi minőségbeli visszaesés és ennek örülök, de messze még a vége.

3. Abracadabra (03:50)

Egy kicsit visszafogottabb dallal folytatódik az album, nem rossz dal, de még szoknom kell :D, első re tetszik. Nagyon dallamos ez is, de nem is tudom tovább ragozni csak jó hallgatni és szerintem ennyi a lényeg.

10/8,5

4. Big White Room – LIVE (05:29)

Egy szokatlan megoldás, legalábbis számomra, hogy egy stúdióalbumon csakúgy random és élő felvételt kapunk. Tetszik, hiszen ez az album első balladája, melyet arra akart felhasználni Jessie, hogy bebizonyítsa a kételkedőknek, ha vannak ilyenek, hogy ő igenis tud énekelni. És tényleg megmutatja, hogy nem csak egy autotuneos popsztár és ennek örülök, mert kevés mostanában a ténylegesen jó hangú énekes/énekesnő. Most felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért adtam, mégis csak 8 pontot rá? Azért mert egy rövidebb stúdióverziónak jobban örültem volna.

10/8

5. Casualty of Love (03:54)

Ez a dalt szánja következő kislemezének Jessie, bár még nincs hivatalosan megerősítve, de már megjelent az amerikai iTuneson, illetve hivatalos(?) borítót is kaptuk hozzá. Ez is egy lassabb dal, ballada, mely inkább egy R&B dal. Jó dal ez is, de szerintem nem illik az énekesnőhöz, ez inkább egy fekete énekesnő dala kellene, hogy legyen, de persze kellemes dal. Bár nem tartom annyira jónak, hogy kislemez legyen belőle, persze még most kísérletezik az énekesnő, hogy melyik oldalát kedveli meg a közönség.

10/8

6. Rainbow (03:05)

És igen visszatért a Do It Like A Dudeos Jessie és ahogy nézem, szinte felvezeti a dalt ez a kettő még előtte. Ez is jó és egyre inkább haladunk abba az irányba és hátrahagyjuk a lágyabb dallamokat és egyre keményebb és ritmusosabb dalokat kapunk. Tetszik, de nem annyira jó, mint a fentebb említett dal.

10/8

7. Who’s Laughing Now (03:54)

Úgy látszik, kezd bebizonyosodni, amit az előbb mondta, közeledik az a bizonyos és egyre jobb dalok jönnek, ennek örülök, mert már kezdtem lehangolódni. Ez is egy R’n’B dal, ami szerintem jóra sikerült.

10/8,5

8. Do It Like a Dude (03:15)

Itt a dal, ami meghozta Jessie számára a hírnevet, sikert mindegy, hogy nevezzük. Nagyszerű dal szeretjük, de ezt nem is kell tovább ragozni egyértelműen 10-es :D

10/10

9. Mamma Knows Best (03:15)

Engem valahogy Christina Aguilera Back To Basics címú albumának dalaira emlékeztet ez a dal, ami eléggé furcsa, hiszen erre nem számítottam. Kicsit idegennek érzem ezt a stílust Jessietől. Nem rossz dal, de valahogy nekem ez nem jön be.

10/7,8

10. L.O.V.E. (03:50)

Kicsit visszavettünk a lendületből és kicsit Keri Hilsonosra vettük a figurát, de tetszik, persze sokkal szókimondóbb is. Jó kis dal inkább az első három dal stílusához passzolna leginkább. Ritmusos és hallgató.

10/8,5

11. Stand Up (03:27)

Ismét ezen a vonalon haladunk tovább, de ez még jobban hasonlít a Price Tag stílusára. Jó dal ez, de valahogy nem jött át. Értem én a lényegét, de egy kicsit sok most ez így.

10/8

12. I Need This (04:20)

Egy ütemes és kicsit rockosabb balladával (?) megy tovább az album. Nagyon dallamos dal és ez az utolsó előtti dal. Nekem tetszik, bár nincs olyan jó, mint amiket fentebb említettem.

10//8,2

13. Who You Are (03:50)

És végül az utolsó helyre került az album címadó dala. Egy lassú dallal fejezi be az albumot Jessie, melyen én nem éreztem annyira a drámát és kétségbeesést, amit át szeretett volna adni nekünk. Mindenesetre szép dal, de valahogy üresnek érzem. Jöhet az összegzés.

10/7,9

Összegzés:

Összességében felemás érzésem van az albummal kapcsolatban. Egyrészt azt el kell mondani, hogy Jessie borzasztóan tehetséges és szerintem még minimum három albumnyi dal van a tarsolyában. Azonban valahogy úgy érzem, hogy túl sok mindent akart belesűríteni ebben az albumba, ami persze érthető, hiszen ha most nem fut be akkor egy két évet még várnia kell. Voltak nagyon jó dalok (Do It Like A Dude, Price Tag, Nobody’s  Perfect) és kevésbé jó dalok. Összeségében nem bántam meg, hogy meghallgattam az albumot és azt hiszem rajongója lettem az énekesnőnek és kíváncsian várom az újabb szerzeményeit.